Kéktoll Könyvelőiroda Kft.

KATA és a nyugdíj

KATA és a nyugdíj

Szerző: Dr. Futo Gábor

A biztosított főállású kisadózók esetében a társadalombiztosítási ellátások szempontjából bizony van jelentősége annak, hogy az alacsonyabb összegű (50 000 forint) vagy az emelt összegű tételes adó (75 000 forint) megfizetését vállalják. Az emelt összegű tételes adóhoz ugyanis magasabb összegű ellátás alap is kapcsolódik, ezért a nyugdíjra jogosító szolgálati idő megállapításánál jelentőséggel bír.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 39. § (1) bekezdése szerint, ha a biztosítottnak a társadalombiztosítás ellátásairól és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 5. § (1) bekezdésének a) – b) és g) pontja továbbá a (2) bekezdése szerinti biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében – ide nem értve a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) értelmében a teljes munkaidőben, illetőleg az adott munkakörre irányadó, jogszabályban meghatározott munkaidőben foglalkoztatottakat – elért nyugdíjjárulék-alapot képező keresete, jövedelme a külön jogszabályban meghatározott minimálbérnél kevesebb, a nyugdíj összegének meghatározása szempontjából a biztosítási időnek az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a szolgálati időnek nyugdíjrendszerünkben kettős jelentősége van.

Egyrészt a jogosultságot megalapozó tényező: öregségi teljes nyugdíjra a nyugdíjkorhatár betöltésekor is csak az jogosult, aki rendelkezik legalább 20 év szolgálati idővel, vagy nőként, csak akkor kaphat öregségi teljes nyugdíjat még a nyugdíjkorhatár betöltése előtt, ha rendelkezik legalább 40 év jogosultsági idővel.

Másrészt a nyugdíj induló összegét meghatározó tényező: a nyugdíj összege az alapul szolgáló havi átlagkereset és az addig elért szolgálati arányában kerül kiszámításra:

·         15 év szolgálatidő → havi átlagkereset 43,0 %-a,

·         25 évig minden további egy év + 2 %

·         26 év szolgálati idő → havi átlagkereset 64,0 %-a,

·         35 évig minden további egy év + 1 %

·         37 év szolgálati idő → havi átlagkereset 75,5 %-a,

·         39 évig minden további egy év + 1,5 %

·         40 év szolgálati idő → havi átlagkereset 80,0 %-a

·         és minden további egy év + 2 – 2 % [100 %-nál nem több]

Az arányos szolgálati idő számításának alkalmazására csak a nyugdíj összegének meghatározásakor kerül sor!

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (Katv.) hatálya alatt működő főállású kisadózó esetében a nyugellátás összegének megállapítása szempontjából számított szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset (81.300 forint) és a mindenkor érvényes minimálbér (2016-ban 111.000 forint) arányával.

Az arányos szolgálati idő számítást a Tny. 39. § (2) bekezdése értelmében a főállású kisadózó biztosítási idejének szolgálati időként történő figyelembevétele során is alkalmazni kell!

A minimálbér számításánál figyelmen kívül kell hagyni annak az időszaknak a naptári napjait, amikor a biztosítás szünetelt vagy a biztosítottnak nem volt nyugdíjjárulék-köteles keresete, jövedelme.

Amennyiben a kisadózó vállalkozás a főállású kisadózó után magasabb összegű, havi 75 ezer forint tételes adót fizet, amelyre tekintettel az ellátások alapjaként havi 136.250 forint vehető figyelembe, akkor az arányos szolgálati idő számítást nem kell alkalmazni!

Egy, a nők 40 évi jogosultsági idejével már nyugdíjas személy 2015. évben főállásúnak nem minősülő egyéni vállalkozó kisadózóként végig fizette a 25.000 forintos tételes adót, amely kiváltja többek között a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíja jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) szerinti járulékokat (köztük a nyugdíjjárulékot is).

Kérdésként merült fel, hogy benyújthatja-e 0,5 százalékos nyugdíjnövelésre irányuló kérelmét a nyugdíjbiztosítási szervhez?

Benyújtani benyújthatja, csak nem érdemes, mert ezt a kérelmét el fogják utasítani. Miért?

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvénynek (Tny.) valóban van egy olyan rendelkezése, miszerint a saját jogon nyugdíjas foglalkoztatott személyek (munkavállalók), a nyugdíjas, vagyis a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő egyéni és társas vállalkozók a 10 százalékos nyugdíjjárulék fizetése ellenében nyugdíjnövelésben részesíthetők. Ezt azt jelenti, hogy nyugellátásukat kérelemre saját jogú nyugdíjasként történt foglalkoztatása, illetve egyéni vagy társas vállalkozóként végzett kiegészítő tevékenysége alapján a naptári évben elért, nyugdíjjárulék-alapot képező kereset, jövedelem összege egytizenketted részének 0,5 százalékával növelni kell.

A növelésre irányuló kérelmet évente egy alkalommal, legkorábban a kereset, jövedelem megszerzését követő naptári évben lehet benyújtani.

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (Katv.) különbséget tesz:

·         főállású kisadózó és

·         főállásúnak nem minősülő kisadózó között.

Főállású kisadózó a kisadózó, kivéve azt a kisadózót, aki a tárgyhó egészében megfelel az alábbi feltételek bármelyikének:

1.      legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll, azzal, hogy a heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani,

2.      a Tbj.) szerinti kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül,

3.      a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek alapján külföldön biztosított személynek minősül,

4.      a kétoldalú szociálpolitikai, szociális biztonsági egyezmény alapján más államban biztosítottnak minősül,

5.      olyan magánszemély, aki 2011. december 31-én – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény alapján megállapított – I., II., vagy III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult, és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 32-33. §-a alapján rokkantsági ellátásban vagy rehabilitációs ellátásban részesül,

6.      rokkantsági ellátásban részesül és egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 50 százalékos vagy kisebb mértékű,

7.      a kisadózó vállalkozáson kívül más vállalkozásban nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak vagy társas vállalkozónak minősül, ideértve más kisadózó vállalkozásban fennálló főállású kisadózó jogállást is.

A fenti 2-es pont alkalmazásával a saját jogú teljes nyugdíjban részesülő személy (ilyen a nők 40 évi jogosultsági idejével nyugdíjba ment személy is) főállásúnak nem minősülő kisadózó lehet, ezért a törvény szerint 25.000 forintos tételes adót köteles havonta fizetni. [Kata 2. § 8. pont, 8. § (2) bekezdés]

A tételes adó megfizetése – ide értve a 25.000 forint összegűt is – a következő közterheket váltja ki:

·         vállalkozói személyi jövedelemadó és vállalkozói osztalékalap utáni adó vagy átalányadó,

·         társasági adó, egészségügyi hozzájárulás, személyi jövedelemadó,

·         szociális hozzájárulási adó, szakképzési hozzájárulás,

·         járulékok. [Kata 9. § (1) bekezdés]

A törvény szerint a nem főállású kisadózó nem biztosított, semmilyen társadalombiztosítási ellátásra nem szerez jogot (baleseti ellátásra sem). A Kata adóalany nem tartozik a Tbj. hatálya alá, a biztosítás hiányában pedig nem lehet jogot szerezni a speciális 0,5 százalékos nyugdíjnövelésre sem. [Kata 10. § (2) bekezdés]

Álláspontunk szerint azonban – a törvényi állítással szemben – az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság fennáll, annak ellenére, hogy nem kell külön egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni, hiszen a tételes adó mindenféle járulékot kivált.

Forrás: www.5percado.hu